Darvas József

Darvas (Dumitrás) József (1912–1973) Szerkesztés alatt!!!!

Eredeti családneve Dumitrás, 1932-ben változtatta Darvasra. Apja Dumitrás Mihály béresként került Orosházára a bihari Petegdről, Bélfenyértől nem messze lévő román faluból, ahol nagy szegénységben éltek. Orosházán letelepedett, s aztán feleségül vette Kabódi... Orosházán született, az elemi, majd a polgári iskola után 1932-ben elvégezte a kiskunfélegyházi tanítóképzőt, tanítói oklevelet szerzett. Hazatért szülőfalujába, s Orosházán pályázott ő is egy tanítói állásra, akárcsak a tanítóképzőbeli osztálytársai Nagy Gyula és Csizmadia Lajos, de a pályázatot Csizmadia Lajos nyerte el. Darvas József Budapestre ment, ahol könyvügynök, lapkihordó és kovácssegéd lett. Saját későbbi vallomása szerint már 1931-től kapcsolatban volt az illegális kommunista párttal, 1933-ban letartóztatták, hazatoloncolták, öt évig rendőri felügyelet alatt állt. Verseit 1932-től, novelláit 1934-től közölték a különböző baloldali lapok. Felfogására Ady, Móricz és Szabó Dezső eszmeisége együtt hatott a marxizmussal. Munkáiban (Vízkereszttől Szilveszterig, Fekete kenyér, Egy parasztcsalád története) a népiek új realista stílusát ötvözte a szocialisztikus, dokumentarista – helyenként naturalista – látásmóddal. Kapcsolatba került a népi írói mozgalommal is. 1936–1937-ben Vértes Györggyel együtt szerkesztette a Gondolatot, 1937-ben tagja a Márciusi Frontnak, írt a Válaszba és a Kelet Népébe. 1938-ban a Szabad Szó, 1940–1944-ben a Kis Újság munkatársa lett. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezésében, megjelent és felszólalt az 1943-as szárszói találkozón. A német megszállás után bujkálnia kellett, a Tokaj melletti Tiszaladányban rejtőzködött. Szociográfiai és vallomásos elemeket keverő, 1945-ben megjelent könyvében (Város az ingoványon) radikálisan szembefordult a két világháború közötti Magyarország minden jelenségével – részben saját korábbi nézeteivel is –, és az új hatalom föltétel nélküli támogatója lett. 1945-től a Nemzeti Parasztpárt alelnöke volt, 1949-ig ő szerkesztette a párt lapját, a Szabad Szót. 1949-ig az Országos és a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja, részt vett a fővárosi törvényhatósági bizottság munkájában is. 1945. áprilisban bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, haláláig parlamenti képviselő volt. A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnöke. 1947–1950-ben építésügyi, 1950–1951-ben vallás-és közoktatásügyi, 1951–1953-ban közoktatásügyi, 1953–1956-ban népművelési miniszter volt. 1951–1954-ben a Magyar Írók Szövetsége elnöke. A szépírással fölhagyott, akkori cikkeit (Új népért, új kultúráért, 1956) a voluntarista kulturális politika támogatása és kiszolgálása jellemezte, 1954 őszén a Nagy Imre körül csoportosulók reformszándéka ellen ő írta a hírhedt „túllicitálókról” szóló cikket. 1956. október 28-án a nyílt utcán majdnem megverték.

A forradalom ideje alatt bátyjával együtt (Dumitrás Mihály) apja szülőfalujába a romániai Bihar megye Petegdre (r. Petid) menekült, s csak a Kádár-kormány hatalomra jutása után tértek vissza Magyarországra. Petegd volt apja szülőfaluja, aki az ottani szegénység elől menekült Orosházára, s lett béres. Megismerkedett az orosházi Kabódi család elszegényedett ágának lányával, akivel kapcsolatot létesített, s házasságon kivül gyermeke született (egy lány, aki korán meghalt), mikor második gyermekét várta, már a szülés előtt nem sokkal, házasságot kötöttek, miközben a görögkeleti vallásról, áttért az evangéliukus vallásra. Dumitrás Mihály (sz. 1906.) mesélte el, hogy már nagyobbacska gyermek volt, amikor Petegdről a nagymama elgyalogolt Orosházára, találkozott a családdal, s megnyugvással vette tudomásul, hogy nem élnek rosszul, nem kell nélkülözni ételben és élésben, mint odahaza a faluban. A gyerekek aztán nem jártak Petegdre, 1912. feberuár 3-án született meg Dumitrás József, aki aztán a román nevet a magyar Darvasra változtatta 1932-ben. Iskoláit az evangélikus általános iskolában kezdte. Jófejű gyermek volt, s ezért támogatták is továbbtanulását a kiskunfélegyházi tanítóképzőben

A forradalom leverése után a Kádár-kormány támogatója lett, 1957-ben belépett az MSZMP-be, és tagja lett az Irodalmi Tanácsnak. 1957–1959-ben Tolnai Gáborral együtt a Kortárs szerkesztője, ugyanebben az időben a Hunnia Filmstúdió igazgatója. 1959-ben megválasztották a hatalmi szándékkal és ellenőrzéssel újjászervezett Írószövetség elnökévé, tisztségét haláláig betöltötte. 1960-ban a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökévé választották, 1972-ben tagja lett az Elnöki Tanácsnak is. Újabb műveiben (Kormos ég, Hajnali tűz) a párt álláspontját próbálta irodalomra fordítani, majd megkísérelte az őszintébb számvetést is (Részeg eső). Életének utolsó esztendeiben már igyekezett megvédeni a népi mozgalom értékeit, s érezte, hogy sok törleszteni valója van. Részt vett az 1973-as szárszói megemlékezés szervezésében, támogatta a fiatal írókat, s szorgalmazta a valóságföltáró szociográfiai műveket is; 1968-ban ő hívta életre a Magyarország felfedezése sorozatot. Kétszer kapott Kossuth-díjat (1956, 1960).
Munkái:

Fekete kenyér (regény, Budapest, 1934)
Vízkereszttől szilveszterig (regény, Budapest, 1934)
Országom, városom (riport, Budapest, 1934)
Állomás (regény, Budapest, 1935)
A legnagyobb magyar falu (szociográfia, Budapest, 1937)
A törökverő (történelmi regény, Budapest, 1938)
Egy parasztcsalád története (szociográfia, Budapest, 1939)
Máról-holnapra (regény, Budapest, 1939)
Elindult szeptemberben (önéletrajzi regény, Budapest, 1940)
Harangos kút (történelmi regény, Budapest, 1942)
Szakadék (dráma, 1943)
Város az ingoványon (szociográfia, széppróza, önéletrajz, publicisztika, Budapest, 1945)
Új népért, új kultúráért (Budapest, 1956)
Kormos ég (dráma, 1959)
Akiket a pacsirta elkísér (filmforgatókönyv, 1959)
A harminckilences dandár (filmforgatókönyv, 1960)
Hajnali tűz (dráma, 1961)
Légy jó mindhalálig (filmforgatókönyv, 1961)
Részeg eső (regény, Budapest, 1963)
Az író vizsgája (tanulmányok, Budapest, 1968)
Zrínyi (dráma, Budapest, 1968)
Októberi köd (regény, Budapest, 1970)
A térképen nem található – Pitypang (színművek, Budapest
Bibliográfia:

1. Sulinet)

2. Wikipédia