Rózsa Zoltán: régész, múzeum igazgató

Született Orosházán 1971. november 9-én, édesapja Rózsa Imre, édesanyja Géczi Katalin. Nős ( 1997), felesége Feldmann Natália , fazekas. Három gyermekük van: Boglárka 1997., Judit 1999., Anna 2006.
Tanulmányait az ELTE BTK-án végezte 1997, valamint SZTE TTK 2008.
1997-től az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeumban dolgozik , régész; 2001-től régész és múzeumigazgató. Kutatási területe népvándorláskori régészet.
Soros Alapítvány ösztöndíjával 1996-ban Kolozsváron kutatott.
Tagja: a Barbikum Régészeti Társaságnak, Magyar Régészszövetségnek, Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulatnak.
A múzeum által kiadott Viharsarki hagyományok sorozatból szerkesztette:
1. Phrala Sam
2. " Bűnösök vagyunk talán?"
3. Messze van Amerika...
4. A szitaszövés
5. Az országos hírű orosházi hetipiac
6. Orosháza a történeti források tükrében I.
7. Elszántogatva fődet és papírost
8. A kocsifényezés

További két másik kötetben társszerzőként szerepelt. Ezen kettő az:
1. Elek László
2. Söprűnyélen lovagolók és titokzatos társaik...
című kötetek.

Keller József gimnáziumi igazgató Szerkesztés alatt!
Született Orosházán 1926.október 30 - meghalt 2010. szeptember 10-én hajnalban hosszas betegség után. Édesapja tanító volt sokáig Orosháza mellett az Eötvös-kanyari tanyasi iskolában. Az öregek utódai sokáig emlegették, hogy "öregapám ide járt a Keller- iskolába". Itt kezdte a tanulást ő is, apja keze alatt - mesélte egyszer.
Iskoláit Orosházán, majd a gimnáziumot Budapesten a Fáy András Gimnáziumban végezte. Budapesten kezdte el egyetemi tanulmányait, amit Szegeden fejezett be földrajz- történelem szakon. Friss diplomásként 1950-ban került az orosházi Táncsics Mihály Állami Általános Gimnáziumba, mint nevelőtanár, a kollégiumban - a Táncsics nevet ekkor, az államosítást követően vette fel az iskola - , majd egy év után már tanított óraadóként, s 1954-től katedrát is kapott. Az iskola akkori igazgatói Csizmadia György majd Juhász Antal voltak. 1957-től a forradalom leverését követően Juhász Antalt, felmentették igazgatói beosztásából, s Keller Józsefet nevezték ki a Táncsics Mihály Általános Gimnázium igazgatójának. Az iskola élén 1986, augusztus 1-ig állt, amikor nyugdíjba vonult. Óraadó tanárként még 1994-ig tanított történelmet és földrajzot.
Keller József igazgatósága alatt a "Táncsics" a korábbi még az evangélikus gimnáziumból hozott hagyományokból is táplálkozva országos hírű középiskolává nőtte ki magát.
Tanítványai ma is mesélnek a kiváló tanárról, mert sokuknak a szívébe a tanár lopta be magát. Igazgatóként nem annyira szerették a túlzott szigorúsága miatt. Bár ez a fegyelem - visszagondolva az akkori időkre - védelmet is adott az iskola diákjainak, talán tanárainak is, de néha túlzó volt. Sok megbántódás lett azért ebből... ám ilyen volt az a világ, amit ma már fel sem tud fogni egy fiatalabb nemzedék. Hibái ellenére is, kiemelkedő volt, mint tanár, logikus gondolkodásra, tényszerű szövegfelépítésre, s ahol kellett érzelmi megnyilvánulásra intette, tanította diákjait, akik az egyetemi felvételiken mindig kimagaslóan állták meg a helyüket.
Szerencsés párosulása a dolgoknak, hogy egy igen tehetséges és nagytudású tanári kart gyűjtött maga köré, akiket felsorolni érdemes lenne, ám ha kimaradna valaki nagy méltánytalanság érne bennünket. Ők leginkább tudós-tanárok voltak, bár friss diplomások, de tele lendülettel és ambicióval. Nem véletlen, hogy egy évtizedre rá, sokan a magasabb színtű oktatási intézményekhez mentek el Szegedre, mikor indult a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. Hála Istennek, jónéhányan itt maradtak, s a hetvenes évek első felében újabb tehetséges tanári gárdát gyűjtött maga köré Keller József, akikkel sikeresen vették az újabb akadályokat, s az iskola az eredményei alapján az ország legjobbjai között maradt a versenyben.

Aktív közélerti tevékenységet folytatott, szerepet kapott a városvezető testületekben, a Hazafias Népfrontban is vezető szerepetz töltött be. A Darvas Társaság létrehozását a Hazafias Népfront ösztönzésére ő kezudeményezte a '80-as évek közepén. Egy kis időre a megalakuláskor elnöke is volt a társaságnak.
Tagja és vezetője volt a 70-es években a Békés megyei igazgatók szakmai kollégiumának, de országos feladatok elvégzésére is felkérték az oktatási minisztérium részéről, különösen sokat tett a fakultációs tantárgyak tanításának bevezetése ügyében, amely egy kiemelt tehetség-gondozási oktatási forma volt. A tehetséges diákok támogatását mindig szívügyének tekintette - így vezették be az iskolában a munkaközösségek a többkönyvű oktatás módszerét, a Táncsics szemináriumokat, amely lehetőséget adott a tanárnak, hogy 1-2 diákkal akár egyetemi szinten foglalkozzon a tanár. Ennek mind megvolt a haszna: egyrészt szorgalmazta a tanári állandó önképzést, másrészt tudományos munkára teremtett lehetőséget, aminek a diák látta a hasznát. Valójában a legkorszerűbb oktatási módokat szorgalmazta az iskolában, s ezáltal lett híres a Táncsics. Ez a rendszer nem tűrt lazaságot, mint ahogy ő sem tűrte el.
Megszervezte az országos elismerést is kivívott a Táncsics nevét viselő középiskolák kétévenkénti találkozóját (tantárgyi és sportvetélkedőkkel). Ez volt a Táncsics Biennálé, amely utolsó nagy és sikeres találkozója 1994-ben volt, amikor Orosháza város alapításának 250. évfordulóját ünnepelték. Ő itt már díszvendég volt, s ekkor kapta meg elismerésként a "Táncsics Biennálé Aranygyűrű"-t, amit ezen egyszeri alkalommal adtak ki a biennálét szervező iskolák.

Szorgalmazója és aktív szervezője volt a Táncsics Diákok Öregbaráti Körének egész igazgatósága alatt.

Darvas József temetésén Orosháza város nevében ő mondott búcsúztatót a Kerepesi temetőben lévő sírnál.
Nyugdíjazását követően Fülöp Béla vette át az igazgatóságot a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskolában, aki ezt megelőzően 10 évig igazgató-helyettes volt Keller József mellett.

Úgy mondják végakarata az volt, hogy hamvasszák el és hamvait szórják szét. Megjelölt nyughelye így nincs.
Kitüntetései:
* Apáczai Csere János-díj 1972.
Könyvek:
1. Orosháza története és néprajza I-II. Szerk. Nagy Gyula. 1965. Tanulmány
2. A szocializmus útján (tanulmány) 197...
3. Az orosházi gimnázium története 1933-1986 (Társszerző Fülöp Béla).

(Közre adta: Fülöp Béla, Közreadás: 2010. szeptember 8.-125)

Nagy Gyula

Nagy Gyula múzeumigazgató, etnográfus. (Orosháza 1911 - Orosháza 1994.
Orosházán járt az állami elemi iskolába és a polgári iskolába, A polgári iskolában sok jeles tanárai között Juhász Balázs, az iskolamúzeum elindítója is tanította. Tanulmányait a kiskunfélegyházi állami tanítóképzőben folytatta, ahol ingyenes (hadiárva volt - édesapja elesett az I. világháborúban; a szegénységi és kitűnő iskolai bizonyítvány alapján) internátusi elhelyezést kapott. A tanítóképzőben társai voltak Csizmadia Lajos és Dumitrás (Darvas) József orosházi diákok. A tanítóképzőt 1932-ben fejezte be, állást azonban nem kapott (ekkor volt az első nagy gazdasági világválság). Alkalmi munkákat vállalt, helyettesítő és óraadói tanítói munkákat végzett igen csekély fizetésért. 1936 őszén kinevezték a Gyula úti állami osztatlan népiskolába tanítónak (ez volt Orosháza legtávolabb fekvő tanyai iskolája). Valójában etnográfusi életpályája innen indult el, hiszen már itt kezdett gyűjteni népművészeti, néprajzi tárgyakat, s így itt született meg első iskolai gyűjteménye. Itt öt évet tanított.
Munkája elismeréseként áthelyezték 1941-ben Orosházán az ún. Pesti úti iskolába. A tanítás mellett ekkor már csupán mépünk tárgyi néprajzi emlékeit gyűjtötte, hanem népünk szellemi hagyatékát, kincseit is. Ebben segítettek tanítványai is. 1943-ban az Ugocsa megyei Nagyszőllősön a Táj és Népkutató Intézet gyűjtőivel tanfolyamon vett részt, ahol tudása elmélyült.
Munkáját a háború szakítja meg, a háború befejezése előtt érkezik haza a hadifogságból Orosházára.
A háború után megélénkülő közéletben , sok más bizottság mellett már 1944 decemberében Múzeumi Bizottság is alakult, melynek vezetője Csizmadia György gimnáziumi igazgató volt. Munkáját Nagy Gyula tanító, Sitkei József tanár - utóbbi mint a Juhász Balázs - hagyaték őre és gondozója - segítették. Múzeum ügyben kedvező fordulat 1945 januárjában következett be, amikor Schwarcz János kereskedő, érdemes múzeumbarát és műgyűjtő, a várossal kötött szerződésében felajánlotta házát a létesítendő múzeum céljaira.
Nagy Gyula és Sitkei József irányításával a Juhász Balázs-hagyaték így végleges helyére költözött, és 1946 tavaszán megnyílhatott a nagyközönség előtt. Ezt követően a múzeum beilleszkedett az országos hálózatba, és 1950-ig mint városi múzeum működött.
Ebben az időszakban az új intézménynek nem volt kinevezett múzeológusa. A múzeumi előkészítő bizottság 1947 februári felhatalmazása alapján Nagy Gyula és Sitkei József gondozták és gyarapították a gyűjteményt. Nagy Gyula, mint tanári beosztásban működő tanító, másodállásban vezette a múzeumot. A múzeum államosítása után 1950-től, Nagy Gyula főhivatású muzeológus lett. A keze alatt a Szántó Kovács Jánosról elnevezett múzeum az elkövetkező évtizedek alatt elismert intézménnyé vált, amelyben gazdag néprajzi, helytörténeti anyag gyűlt össze, s a kitűnő kiállításokon ebből sokat be is mutattak.
A jól felkészült tanítóból fantasztikus szorgalma és akaratereje révén, s a hagyományos népi gazdálkodás kutatásával a saját maga, de intézete számára is országos hírnevet szerzett. Élete fő művének tartott, a Vásárhelyi-puszta néprajzát bemutató három könyve: A hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán ( 1963)., Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán (1968)., Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán (1975), forrásul szolgál mind a néprajzosoknak, mind az egyéb szakterületek művelőinek.
Tevékenységét figyelemmel kísérte a nemzetközi szakirodalom is. A Zeischrift für Ethnologie két tanulmányát is megjelentette. Munkásságába szervesen beletartozik az "Orosháza története és néprajza" (1965) c. nagy monográfia, valamint a múzeum évkönyveinek szerkesztése is.

Miután nyugdíjba vonult (1978 januárja) megírta Négy évtized Orosháza múzeumában. 1986. Életem első fele (1987).

Több miniszteri kitüntetésben részesült, megkapta a Móra Ferenc Emlékérmet, 1992-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét, Orosháza Díszpolgára 1994. április 24.

1994. karácsonyán halt meg. Orosházán az Alvégi Temetőben nyugszik.

(Verasztó Antal: Orosháza díszpolgárai 1889-2002. 61-64.,old.)